Kedd este

17:00 körül véget ért a tréning. Rohanás a szobába, majd egy klasszikus newyorki után septiben beküldtünk egy üveg rumot a hotelszobában. (Fotókat hamarosan tesz fel valaki. pannonianallstars, pannoniaallstars...) Taxiba be, indulás az 1849 nevű sportpubba (Bleecker street), kezdődik az NBA döntő, óriási hangulat, óriásiak a kaja adagok, egész nap fél áron a Cororna. Attila odafelé wannabe németül magyarázta el a jordán taxisnak, hogy mi legyen. Jellemző kép, amikor kitépte a taxiból a pénztárszalagot, a fejére tekerte és közölte németül, hogy: Szándokán. Van videó, hasizompusztító. Szóval az 1849 (aranyláz) nagy király hely, Mikitől azért ők is kértek ID-t. :-) Kaja és néhány sör után Attila fekszik az asztalon, majd táncra perdül, amit az amerikai zombik nem tudtak hova tenni egy sportpubban. Majd taxiba be indulás valahova, valamiért. Annyira emlékszem, hogy Perec összeszedte magát, újra tud németül. Amikor kiszálltunk, akkor kellett a legjobban pisilnem ever. A taxiból az első pub WC-jéig zsinóron húztak. Nem csak engem. Ha, már így alakult, akkor maradunk. Itt megismerkedtünk Marikkal, a fekete, magas, jófej csapossal, aki: 1. Jégert iszik, 2. Tiszteli a németeket, 3. Mikinek olyan lelkifröccsöt nyomott a bárpultnál, aminek hatására (figyelem!) odament egy 4 szőke lányból álló asztalhoz és beszédbe elegyedett velük. Tényleg. Nem hazudok. Láttam. Esküszöm. Egyedül ment. Még közel sincs vége... mingyá folytatom, csak imitálok egy kis érdeklődést a tréning iránt.

Szóval közben még mindig megy a meccs. Hatalmas vérengzés, mészárlás, csúnyán elintézték az LA-t, aminek New York szerte nagyon örül mindenki (kivéve Márkot). Marik alapvetően bostoni egyébként. Bajnok a Boston 21 év után, életfeeling. Jéger-Corona vonalon vagyunk. Marik kolléganője, nemcsúnya, Márk szerint Monica Belluccihoz hasonlít, szerintem nem. Mindenesetre nagyon vágta a táncos helyeket és szorgosan feljegyzetelte nekük az opciókat egy lapra (fotó lesz). Miki azért, biztos, ami biztos megkérdezett egy Brooklyn-i könyvelőt is, hogy hova menjünk. A faszi ült a bárpultnál és jegyzetelte a reklámokat éjszaka. Nem vicc.
Tudományos szintre emelte a problémát, elővett egy blackberry-t és egy laza másfél órában elővezette a lehetőségeket. Taxiba be irány valahova.

Megérkeztünk, tipikus kép: disco előtt végtelen hosszú sor. Ez volt az a pont, amikor végzetesen eldőlt bennem valami. Én ide be nem. Márk szintén. Nem úgy Miki és Perec. Számomra az volt a kérdés csupán, hogy mennyit kell várnunk, amig a lelkesek beleszaladnak egy lesújtó milánói pofonba. A szabály bemehetsz sorbanállás nélkül is, de csak, ha van nálad 4-5 csaj. Nem mondanám, hogy az esélyesek között lettünk volna. Jött is a menetrendszerű elutasítás, olyan 20 percet vártak rá. Bemehettek, de 320 $-t kell költenetek előre. Kupaktanács, mi legyen. Majd a legnagyobb: odajön egy fekete srác, ócska pólóban, büdösen, nagy dumával. Az ő bátya beengedő ember. (Mellékvágány: Azon gondolkozott már valaki, hogy szekuritist miért hívják a magyarok "kidobónak"? Ő enged be, ő vigyáz a biztonságra. Mi egyből a legrosszabb forgatókönyvról neveztük el.) Szóval az ő bátyja 20$/fő-ért beenged, esküszök. Abban a pillanatban megláttam a jövőt és tényleg úgy is lett. Mi a Márkkal deliveráltnak tekintettük az estét, taxiba be, bolt, hotel. Hajnali 4-5 körül kiderült, hogy Miki és Perecz 50$-t adott a figurának, aki abban a pillanatban futásnak eredt. :)))))

Egyébként a milánóban edződött előretolt egységünk aztán valahogy bejutott a disco-ba, de erről majd ők mesélnek. Wesney Snipes-szal buliztak, állítólag. Amire én emlékszem: valamikor 4-5 körül értek a hotelbe, szokás szerint hangosan. A közel-kelet geopolitikai viszonyairól társalogtak.