2008. június 21., szombat

What IS real? How would you DEFINE real? (Morpheus)

1. Ülök a sétány (Ocean Front Walk) kő korlátján, egyik lábam a homokban, másik a sétányon. Tűz a nap, a hosszú hullámfrontok folyamatosan verődnek a homoknak. A bringások és gördeszkások (szörfdeszka alakú deszkával) föl alá járkálnak, beszélgetnek. Itt a lazaság a laza - nem mint a csíkszájú karótnyelt pénzközpontú Midtown-i üzletemberek, és asszonyok. Peri és Márk fel-alá rohangálva frizbiznek a homokban. Mosolygok.

2. Ülök a deszkán, szemben a vakító fénnyel. Várom A Hullámot. Körülöttem a szörfösök beszélgetnek, mindenki vár. Föl-le himbálózom a hullámokon, mint Pom-pom a faágon. És látom, a távolban elkezd tornyosulni, lassan forgatom be a deszkát, kezdődik a háború. És mosolygok.

4. Kezem remeg. Lábam remeg. A hasamon horzsolások, a vállam sebes. Nem hittem, hogy sikerül, de kijutottam élve. Az elmúlt másodperceket a vízben forogva, a deszkának nekiverődve, levegőért kapkodva töltöttem. Fogalmam nem volt, hol van a föl és a lent. Elvánszorgok a partig, hanyattfekszem a meleg homokon, a lábamat nyaldossák a hullámok. A szívem nagyjából 210-et ver percenként. A csukott szememen át is vakít a nap. És mosolygok.

3. Macy-s reklám megy a rádióban. Peri az évszázad makaróniát főzi a kapható legjobb pesto-ból, Márk próbálja megheggeszteni az MSN-jét, anyázik, de kiderül, hogy nincs is mit megheggeszteni. Én nézem a pálmafákat, írom a blogot, majd’ leesem a székről, olyan fáradt vagyok. És most is mosolygok :)

Mondanom sem kell, hogy sose megyünk haza :)

Na, ez jó geil lett, magyarra lefordítva, most itt fél 1 van (nappal), feljöttünk a partról, ami kb. 30 méterre van, és várunk a kajára :) Aztán alvás lesz, mert elképesztő fáradtak vagyunk. Aztán ebédután kezdődik elölről a móka. Az egyetlen baj, hogy az egyik szörfiskola kb 50m-re van a parton. Szerencsére a másik csak tízre :) Az oktatást sajna nem tudtam kivárni, úgyhogy megint magamtól mentem csapatni a longboardot, és már első nap sikerült szörföznöm igaziból. Állva, meg minden. Bizony. WOOOHOOOOOOOOOO!!!!! YIIIIHAAAAAAAA!!!!! CSUHAJJJAAAAA!!! BRÁVÓ!!!!! Ismét egy álom vált valóra! Hatékony utazás ez, én mondom!
Peri is bevállalta a longboardot, és ő is már hosszúakat siklott mint a gép. A felálláson még van mit csiszolnia. Márk elment bringázni, meg ügyet intézni, úgyhogy rá vár még délután a kihívás. Előtte boogie boardoztunk (azon hason kell feküdni, és nagyon gyorsan menni) Márk is, Peri is meg én is. Sajna olyan a felülete, mint a sajtreszelőnek, úgyhogy eléggé leamortizált minket, de azért nagy móka.

Nnna, kész a kaja, úgyhogy megint adós maradok a képekkel, de megígérem (tényleg) hogy ma rakunk föl. Ezen kívül várat még magára a Brooklyn-i frizbizés, Long Island-i Long Island-ezés, meg még amit most kifelejtek.

Na csumpex!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Őszinte respect, nem a veled történtekért, hanem ahogy leírtad.

Big love:)

Névtelen írta...

Igen Miki, élljen az őszinteség, köszi hogy ezt leírtad!!!
...és így életed hátralevő részében ezzel az édes-rózsaszín-ragadós-vattacukor szöveggel szivathatlak.
Meg azzal,ha ezek után sem szerzel ott állást.
Mosolygok.

Drága Verusod

Névtelen írta...

Olvasom
Elképzelem
És mosolygok.
Köszi.

Joc

Névtelen írta...

A hullámbrutalitás LA-hez (Santa Monica) képest milyen?